Keresés: 
 
Főoldal Főoldal
 
Kalandos holdfotózás, avagy észlelés közben csukd be az ajtót fiam!
Szerző: Papp András
Utolsó módosítás: 2010. June 10., Thursday

Az elmúlt időszak sajnos meglehetősen kevés észlelési lehetőséget biztosított majd minden észlelési területen. A ritka felhőmentes éjszakák nagy kinccsé értékelődtek számomra. Így történt 2009. november 28-án, amikor a Szehofner József barátommal közösen – egyszerűnek ígérkező, de kalandossá sikeredett – holdészlelésbe fogtunk.

Az észlelés alapjait már fél évvel azelőtt lefektettük, amikor pusztán távcsőtesztelési szándékkal célba vettük a Líra gyűrűsködöt. A sebtében készült fotó azóta példázza, hogy mennyit fejlődtek a csillagászati képrögzítési lehetőségek bő 100 év alatt. Már ekkor ígéretet tettem Józsinak, hogy egy holdfotózásra még hivatalos leszek hozzá. Ő nem sokkal később csillagdaépítésbe kezdett, így nem tudtam, és nem is akartam zavarni munkájában, gondolván így előbb lesz hadrafogható állapotban az építmény. Józsi állandóan értesített az éppen folyó és még hátralevő munkálatokról, néha nagy-nagy meglepetésemre szolgált, hogy milyen jól haladt egy-egy nap alatt az épülettel. Miután elkészült, nem volt más hátra, mint kivárni a megfelelő alkalmat az ígéretem beváltására.

Az ominózus délután Miklós nap közeledtével, virgács helyett egy jófajta kamerával a puttonyomban érkeztem a tett helyszínére. Örömmel mentem, Józsi is szívélyesen fogadott, hogy együtt - immár másodjára is - próbára tehessük a távcsövét, és egyben „felavassuk” a nemrég elkészült csillagdáját. Nem mellékesen kíváncsi voltam, hogy mit tudhat egy, a sajátomnál éppen kétszer nagyobb átmérőjű műszer. Külföldi hasonló eszközökkel készült fotókat nézegetve bíztató eredményre számítottam. Csak utólag tudatosult bennünk, hogy ezek holdfotók váltak a csillagda bemutatkozó képeivé. Ráadásul akkora érdeklődés társult feléjük, hogy egyből megjelenési lehetőséget is kaptak. Soha rosszabbat… Az elért eredmények értékelését a kívülállókra bízzuk, így inkább a fotózás kalandját, osztanám meg veletek.

A fotózás ténye egy szürke szombati napon kb. 30 másodperc alatt dőlt el, miután egy gyengébb pillanatomban kikandikáltam az ablakon, és konstatáltam, hogy a komor párás idő szőrén-szálán eltűnt. Helyette mélykék délutáni égbolt látványa fogadott. Gyorsan letöltöttem az aktuális műholdképeket, és láttam, hogy van egy, hozzávetőlegesen 5-6 óra hosszan át tartó szakadás a felhőzetben. Mivel a kamerát és a működtetéséhez szükséges eszközöket egy ideje magamnál tartottam, egyből adódott a lehetőség egy régi ígéret valóra váltásához. Telefonon érdeklődtem Józsinál, hogy milyen programot tervezett arra az estére és rögtön rátértem a tárgyra, miszerint ő vállalja-e az esetlegesen téves időjárási prognózisom kockázatát. Legnagyobb örömömre igent mondott. Megbeszéltük a találkozó helyét és idejét, majd a telefonhívást követően 1,5-2 óra elteltével már a csillagda tetejét tologattuk.

Megérkezvén rövid eszmecserébe kezdtünk, az éppen aktuális, de még friss tapasztalatainkról. Közben egyik szememmel állandóan kifelé kandikáltam az ablakon és hol a csillagdát, hol az egyre magasabbra kapaszkodó holdat kémleltem. Finoman próbáltam jelezni, hogy kint lenne a helyünk. Kisvártatva eljött a pillanat, mikor összebarátkozhattam az építménnyel, melynek lakóját, egy 250/1600 Orion Optics UK tükörrel szerelt Newton rendszerű távcsövet már régebb óta ismertem. Amíg Józsi elindította a rendszereket, picit kalandoztam a Holdon egy 13mm-s okulárral. Mivel a gyors döntés miatt teljesen felkészületlen voltam, főként potenciális célterületeket és az ég állapotát vizsgáltam. Az érdi fényszennyezés különösen nem zavarta az észlelés – révén jelen esetben a Hold volt a legjelentősebb fényforrás –, csak a hullámzó-nyugtalan légkör, és a néha átvonuló felhőfoszlányok. A kép néha kimerevedett, így nem reménytelen a fotózás, ha ezeket a pillanatokat egy időben hosszabb videóból kiválogatjuk. Közben előkerült a zsebemből egy 3-6 mm-es zoom okulár, és Józsi is elkészült a beüzemeléssel, így komoly harcokat kellett vívnom minden további másodpercért, amit továbbiakban a létra tetején szerettem volna eltölteni. Kis idő után engedtem a nyomásnak, hogy házigazdám retináját is érinthesse az okuláron átszűrődő Hold fénye. Egyedül a Gassendi-krátert vettük vizuálisan célba, mivel főként fotózási szándékkal érkezem. A látvány már első pillantásra is lenyűgözött mindkettőnket, de picit hosszabban elidőzve – emésztve – a részleteket igazán pazar látvány tárult szemünk elé. A kráterben kanyargó, és egymást metsző rianások tömkelege, a központi csúcs ezer apró részlete, és a síkságok finom porral szórt felülete fogadott bennünket. A mélyfekete árnyékok szinte térbelivé varázsolták a holdfelszínt. Már-már kezdem kedvet kapni egy-egy hegygerinc megmászásához. Igazi nagytávcsöves látvány! A látott kép házigazdámat most végérvényesen megnyugtatta, hogy nem volt értelmetlen a régebbi kétes minőségű tükrét lecserélni erre a garantáltan jó minőségű példányra.

Józsi kérésének: „Apám, ezt fel kell venni! Gyorsan, hol a kamerád?!” eleget téve nekifogtunk a képrögzítésnek. Közben kiderült egy apróbb malőr, nevezetesen a kamera kábeleit – hosszúsági, vagyis inkább rövidségi problémák miatt – nem tudjuk elvezetni az észlelőhelyiségig, így kényszermegoldásként a számítógéppel együtt kihelyeztük a távcsőtérbe. Tűpontosan a távcső alá… A működéshez szükséges tápvezetékeket a résnyire nyitott ajtón keresztül vezettük ki. Ez később sajnos végzetesnek bizonyult. A felvett videókon jól megfigyelhető a nyugodtság fokozatos romlása az idő előrehaladtával, ahogy egyre melegebb levegő távozhatott az ajtórésen. Ideális esetben ennek pont fordítva kellet volna történnie, ahogy a környező területek kisugározzák a nappal felvett hőjüket. A fűtött észlelőszoba ugyan kényelmes, de most fokozottan ellenjavallott - érzésem szerint még zárt ajtónál is -, ha nagyfelbontású holdfotózás szerepel a napi észlelőlistánkon. Józsiban olyan mély nyomot hagyott ez az „apró” botlás, hogy sejtésem szerint már úton vannak a hosszabb kábelek :-) A saját tapasztalat mégiscsak a meggyőzés leghatásosabb módszere ősidők óta.


A csillagda lakójával és háttérben a bűnös ajtóval.

A fókuszálás a nyüzsgő légtömegek miatt kemény türelemjátéknak bizonyult, mert egy tágabb tartományon belül alig tapasztaltam érzékelhető változást. Fókuszálást segítő programokkal nem is próbálkoztam, mert ilyen esetekben bizonytalanul dolgoznak. Végül azt a pontot próbáltam beállítani, ahol az idő legnagyobb százalékában villantak fel a legapróbb részletek. Ebben nagy segítségül szolgált a 0,003 mm-es lépésközzel, rázásmentesen működő léptetőmotoros fókuszírozó. Egyetlen hátránya, hogy a fókuszpozíció abszolút kijelzésére nem képes, de ez könnyen orvosolható a későbbiekben. Valószínűleg a saját fókuszírozóm is át fog esni egy hasonló háztáji műtéten, mert döbbenetesen kényelmes volt a használata.

Összesen négy területet vettünk célba ezen az estén. Némelyik esetében többször is fókuszáltam a lehető legjobb eredmény elérésének céljából. A videókat hosszú percekig egy The Imaging Source DMK 41AF02.AS típusú kamerával 15 kép/másodperc sebességgel, 1280x960 pixeles felbontásban tömörítetlenül rögzítettem a laptopom merevlemezén. A távcső még nem volt tökéletesen pólusra állítva, így a szükséges korrekciókat az észlelőszobából vezéreltük, hogy a lehető legkevesebb sallang keletkezzen a képszéleken. Az így keletkezett mintegy 50 Gb tárhelyet felemésztő adatmennyiség kissé rémisztőnek hat, de ehhez a műfajhoz nélkülözhetetlen. Sajnos az észlelésnek a Duna irányából egyre feljebb kúszó pára idejekorán véget vetett. A távcsőről és távcsőből szó szerint folyt a kicsapódott pára, és a jelzett felhőtömb is megérkezett fölénk, így hajszárítózással egybekötve visszavonulót kellett fújnunk.


A fotózás során használt nyújtó és képrögzítő eszközök.

Összepakolás után még előttünk állt egy hosszú éjszaka, így kíváncsiságunknak engedve egy próbafeldolgozást végeztünk a Gassendi-kráter környékét mutató videóból. Sosem fogom elfelejteni Józsi mekkora érdeklődéssel várta, hogyan néz ki a legélesebb nyerskép a kiválasztott felvételből. Miután feltűnt a képernyőn megjegyezte, hogy az ő SPC900 kamerájával az átlagolt szokott ilyen lenni… Tovább folytatva a próbafeldolgozás folyamatát, a kapott eredmény az észlelési körülményeknek megfelelően az elvártnál kicsit gyengébbre, de mindenképpen bíztatóra sikerült. Nagyjából ezen a ponton dőlt el, hogy van értelme a feldolgozást a többi felvételen is elvégezni. Továbbiakban ésszerűnek tűnt, hogy a képek feldolgozását részfolyamatokra bontva végezzük. Így a képfeldolgozás kezdeti lépéseit: minőség szerinti sorba rendezését/válogatását, a képek illesztését és összegzését IRIS programmal jómagam végeztem. A hatalmas adatmennyiség miatt ez több napot vett igénybe. Végül pár 3Mb-os összegzett képet kellett mozgatnunk a 4-8 Gb-os nyers állományok órákon át tartó másolgatása helyett. Miután a feldolgozás ezen részével elkészültem, jelentkeztem Józsinál a képekkel. A feldolgozás további részeit rábíztam, mivel azok már nagyrészt ízlés szerint alkalmazandó lépéseket tartalmaznak. Ő végezte az élesítést és kozmetikázást saját belátása szerint IRIS és Photoshop programokkal. A végső képek ezt az állapotot tükrözik, szerintem tetszetősre és harmonikusra sikerültek.


Klikk a nagyobb képért!

Reméljük az elkészült kép elnyerte a tetszéseteket, ugyan az internetes fórumokon külön kiemeltétek a szenzációs felbontást, de a fent részletezett észlelési körülmények miatt, sajnos azt kell mondjam, most „csak” ennyire futotta. Legközelebb a romboló körülményeket csökkentve javulás várható a képek felbontásában, főleg a finom átmenetek fodrozódások tekintetében. Amíg ezek a képek elkészülnek derült csillag-/holdfényes estéket kívánok minden észlelni vágyónak!

Papp András